Legnagyobb filmes sikerem, és legnagyobb vitát kiváltó videóm.
Évekkel ezelőtt történt, hogy vasárnap délelőtt csengettek. Fiam nyitott ajtót, és hívott, hogy három cigány ember beszélni szeretne velem videó ügyben. Azt mondták, hogy én vagyok az ötödik, akit megkerestek, mert eddig, senki nem vállalta a videózást. Temetésen kéne videózni! Nem ismertem őket. Nincsenek előítéleteim a romákkal szemben, de gondolkoztam. Apa, és két fia elmondták, hogy másnap lenne a temetés. Előre fizetnek, de sokat nem tudnak adni. Elvitte a pénzt a temetés. Előre biztosítottak, hogy a személyes biztonságomról gondoskodnak! Az apa mondta, hogy neki inni kell, de a két fiú nem fog, és ők garantálják a biztonságomat. Nem értettem, hogy miről van szó, de belementem. Kifizettek, elmagyarázták, hogy hova menjek, és felkészültem. Akkumulátorok töltőre, kazetta bekészítve, akkus lámpa elcsomagolva. Másnap reggel megjelentem a helyszínen. Nyugodt volt a hangulat, a férfiak félig kómásan ültek ott, ahol helyet találtak. Hosszú volt az éjszaka! Akkor még nem sejtettem, mibe vágtam bele. Látva a körülményeket, beszéltem a megrendelővel. Valami megindult bennem. A filmes!!! Elmondtam, hogy végig felveszem a temetést, természetesen kivonatosan, és három kazettát adok grátisz. Egy kérésem van, hogy a felvett anyagot felhasználhassam. Megéreztem, hogy itt történni fog valami. Így is lett. Már a szobában feltörtek az indulatok, amik egyre jobban kicsúcsosodtak. Katicát (így hívták a nénit, aki megbecsült cigány asszony volt) lovas kocsival vitték a temetőig. Sikerült, megrendítő képeket készítenem! A temetőbe érve fokozódtak az indulatok, és így történt, hogy a temetés, reggel nyolctól, délután négyig tartott. A végére lemerült mindhárom akkum, de jól gazdálkodtam. Minden lényeges eseményt sikerült megörökítenem. Egy dolgot nem tehettem. A temetésen kirobbant veszekedést, nem örökíthettem meg. Etikailag, és saját biztonságom érdekében! Néhány héttel később tört ki Kétegyházán a háború. A helyi lakosok, és a temetés egyes résztvevői közt. Házukat lerombolták, elkergették őket. Nem erről szól filmem. Tény viszont az, hogy a családot, egyedül én tudtam videózni. Később sokan próbálkoztak dokumentálni az eseményeket, de senkinek nem sikerült. Nekem szerencsém volt. Mivel a felvételek közzétételéhez hozzájárultak, a több mint három órás felvételből készítettem egy dokumentumfilmet, "Katica elment" címmel. Eddig nem említettem, de az elhunyt leánykori neve Csurár Katica volt. Tehát a Csurár családról van szó, Kétegyházáról. Nagy szerencsém, hogy ott lehettem. Filmemet vegyes érzelmekkel fogadták. Bárhol megjelentem vele, mindenhol felmagasztalták. Több rangos hazai, és nemzetközi fesztiválon bemutatták, és díjakat kapott. Büszke vagyok rá. Épp ezért nagyon bánt, amikor oda nem illő rasszista megjegyzéseket kapok. Filmem, azt örökíti meg, amit sokan, nem láthatnak egész életük során, Minden népnek, népcsoportnak más a kultúrája. Ez vonatkozik az ünnepeikre, szertartásaikra, és mint látható lesz a temetési szokásaikra is. Örülök, hogy maradandót alkottam. A Youtube bejegyzésemet eddig több mint hatvanezren tekintették meg. Mivel filmemet az akkori lehetőségek szerint nem lehetett egyben feltölteni, ezért két részben osztottam meg. A két rész, szerves egységet alkot, annak ellenére, hogy a másodikat sokkal többen nézték meg. Ennek ellenére javaslom mindkét rész megtekintését.
"Katica elment" dokumentumfilm: Első rész
Második rész
Nem ígérek jó szórakozást, viszont belátást engedek a cigány kultúra sokak által nem ismert rejtelmeibe.
Évekkel ezelőtt történt, hogy vasárnap délelőtt csengettek. Fiam nyitott ajtót, és hívott, hogy három cigány ember beszélni szeretne velem videó ügyben. Azt mondták, hogy én vagyok az ötödik, akit megkerestek, mert eddig, senki nem vállalta a videózást. Temetésen kéne videózni! Nem ismertem őket. Nincsenek előítéleteim a romákkal szemben, de gondolkoztam. Apa, és két fia elmondták, hogy másnap lenne a temetés. Előre fizetnek, de sokat nem tudnak adni. Elvitte a pénzt a temetés. Előre biztosítottak, hogy a személyes biztonságomról gondoskodnak! Az apa mondta, hogy neki inni kell, de a két fiú nem fog, és ők garantálják a biztonságomat. Nem értettem, hogy miről van szó, de belementem. Kifizettek, elmagyarázták, hogy hova menjek, és felkészültem. Akkumulátorok töltőre, kazetta bekészítve, akkus lámpa elcsomagolva. Másnap reggel megjelentem a helyszínen. Nyugodt volt a hangulat, a férfiak félig kómásan ültek ott, ahol helyet találtak. Hosszú volt az éjszaka! Akkor még nem sejtettem, mibe vágtam bele. Látva a körülményeket, beszéltem a megrendelővel. Valami megindult bennem. A filmes!!! Elmondtam, hogy végig felveszem a temetést, természetesen kivonatosan, és három kazettát adok grátisz. Egy kérésem van, hogy a felvett anyagot felhasználhassam. Megéreztem, hogy itt történni fog valami. Így is lett. Már a szobában feltörtek az indulatok, amik egyre jobban kicsúcsosodtak. Katicát (így hívták a nénit, aki megbecsült cigány asszony volt) lovas kocsival vitték a temetőig. Sikerült, megrendítő képeket készítenem! A temetőbe érve fokozódtak az indulatok, és így történt, hogy a temetés, reggel nyolctól, délután négyig tartott. A végére lemerült mindhárom akkum, de jól gazdálkodtam. Minden lényeges eseményt sikerült megörökítenem. Egy dolgot nem tehettem. A temetésen kirobbant veszekedést, nem örökíthettem meg. Etikailag, és saját biztonságom érdekében! Néhány héttel később tört ki Kétegyházán a háború. A helyi lakosok, és a temetés egyes résztvevői közt. Házukat lerombolták, elkergették őket. Nem erről szól filmem. Tény viszont az, hogy a családot, egyedül én tudtam videózni. Később sokan próbálkoztak dokumentálni az eseményeket, de senkinek nem sikerült. Nekem szerencsém volt. Mivel a felvételek közzétételéhez hozzájárultak, a több mint három órás felvételből készítettem egy dokumentumfilmet, "Katica elment" címmel. Eddig nem említettem, de az elhunyt leánykori neve Csurár Katica volt. Tehát a Csurár családról van szó, Kétegyházáról. Nagy szerencsém, hogy ott lehettem. Filmemet vegyes érzelmekkel fogadták. Bárhol megjelentem vele, mindenhol felmagasztalták. Több rangos hazai, és nemzetközi fesztiválon bemutatták, és díjakat kapott. Büszke vagyok rá. Épp ezért nagyon bánt, amikor oda nem illő rasszista megjegyzéseket kapok. Filmem, azt örökíti meg, amit sokan, nem láthatnak egész életük során, Minden népnek, népcsoportnak más a kultúrája. Ez vonatkozik az ünnepeikre, szertartásaikra, és mint látható lesz a temetési szokásaikra is. Örülök, hogy maradandót alkottam. A Youtube bejegyzésemet eddig több mint hatvanezren tekintették meg. Mivel filmemet az akkori lehetőségek szerint nem lehetett egyben feltölteni, ezért két részben osztottam meg. A két rész, szerves egységet alkot, annak ellenére, hogy a másodikat sokkal többen nézték meg. Ennek ellenére javaslom mindkét rész megtekintését.
"Katica elment" dokumentumfilm: Első rész
Második rész
Nem ígérek jó szórakozást, viszont belátást engedek a cigány kultúra sokak által nem ismert rejtelmeibe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése